Azt hiszem túlzottan zárkózott vagyok. Jaj, de régen írtam már le az érzéseimet.
Alig bírom ki írni magamból annyira magamba temetem ami igen tudom nem jó és egyszer úgy is feljön/kijön (vagy mi) .
A barátaimnak is alig nyílok meg már, mondjuk hogy ha találkozunk csak filmet és sorozatokat nézünk.Teljesen egyedül érzem magam. A blogot úgysem olvassa egyik sem (kommentben bizonyítsd ha mégis).
Alig bírom ki írni magamból annyira magamba temetem ami igen tudom nem jó és egyszer úgy is feljön/kijön (vagy mi) .
A barátaimnak is alig nyílok meg már, mondjuk hogy ha találkozunk csak filmet és sorozatokat nézünk.Teljesen egyedül érzem magam. A blogot úgysem olvassa egyik sem (kommentben bizonyítsd ha mégis).
De ez a belsõ üresség.. Persze próbálom lekötni magam. Olvasok, filmet-sorozatot-animét nézek esetleg rajzolok, fotózgatok zenéthallgatok de ha befejezem õket, -vagy esetleg közben is- érzem hogy valami nem oké. Változást akarok. Eddig -nagyjából- jól voltam de mama halála óta felerõsödött. Lehet hogy így jön föl bennem a gyász? Nem tudom ><
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://wolfcat.blog.hu/api/trackback/id/tr155899071
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.